Gerillaháború
(Guerrilla War)
Gyakorlatilag lehetetlen
megkülönböztetni
a civileket a vietkongtól.
Senki sem visel egyenruhát.
Mindnyájan ugyanazt
a nyelvet beszélik
(és akkor sem értenéd őket,
ha másképp lenne).
Gránátokat ragasztanak
a ruhájuk belsejébe,
és robbanószerkezeteket
visznek a piacra kosárban.
Még a nőik is harcolnak.
És fiatal fiúk is.
Meg lányok.
Gyakorlatilag lehetetlen
megkülönböztetni
a civileket a vietkong tagjaitól.
Egy idő után
feladod a kísérletezést.
Gyönyörű roncs
(Beautiful Wreckage)
És ha nem lövöm le azt a nénit,
aki az őrjárat elől menekült,
sem pedig tarkón az öregembert,
vagy a piacon azt a srácot?
Vagy ha a srác – de hát nem is volt
nála gránát, és a nő Huếben
nem fekszik le az esőben, egy lövészárokban
hét katonával élelemért,
Gaffney-t nem lövik térden,
Ames sem fullad a folyóba,
és nem hal meg Ski a mentőhelikopteren
Con Thien és Da Nang között.
Con Thien vietnámiul azt jelenti:
Angyalhely. Talán tényleg az volt,
a poshadó homokzsákok, folyton becsapódó
lövedékek, patkányok és sár helyén.
És ha ők voltak az angyalok,
Ames, Ski, a nő, a bácsi, a srác,
és kiemelték volna Gaffney-t a sárból,
meggyógyítva szilánkos térdét?
És ha minden máshogy történt, mint ahogy mondtam?
Minden hazugság lenne?
Hirtelen gyönyörűvé válna a roncs?
A halottak felkelnének és járnának?
A megbánás
(Second Thoughts)
Nguyen Van Hungnak
Csodálattal nézed, ahogy cigarettát
sodrok papírból és dohányból.
Hanoi. Az Ébredő Sárkány. 1985.
Neked nem megy, ami nekem igen,
mert ehhez két kézre van szükség,
és neked csak egy van, a másik
elveszett, évekkel ezelőtt, Laosz közelében.
Sodrok neked is egyet. Mosolyogsz,
aztán vállat vonsz, mintha hadirokkantnak
lenni csak valami kis kényelmetlenség lenne.
Együtt fedezzük fel, ami közös bennünk:
Hue városa. Tết-fesztivál. 1968.
Lua Moit kortyolunk, megint ismerős
terepen járunk, ott, ahol még ép voltál,
és én is ép voltam, de körülöttünk minden
romokban hever, halott vagy lángol.
De mi nem. Te és én nem. Bajtársak
vagyunk a férfiak e rusnya táncában,
amelyben ölnek, halnak
és túlélnek.
Most gyárat vezetsz; én tanítok és írok.
Te elvesztetted a kezed, de nincs semmi
megbánás benned a háború miatt, amelyben
harcoltál. Én elvesztettem az emberségem
egy darabját, hiánya súlyos, mint egy csonka kar –
de már megint kezdem: ez a megbánás,
amit üres ingujjként hordozok magammal,
mikor te ilyen boldog vagy pusztán attól,
hogy cigarettán és Lua Moin osztozunk –
az egyszerű öröm, hogy egy régi baráttal vagy.
SEBŐK GYÖRGY FORDÍTÁSA
(Megjelent az Alföld 2023/8-as számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Szabó Ábel munkája.)
Hozzászólások